„Azt kapsz, amit adsz!” - Minél többet adunk a földnek, a növénynek, annál több és talán minőség szempontjából jobb terméssel hálálja azt meg.
Visszatekintés a múltba
Manapság már tisztában vagyunk a trágyázás minden csínjával-bínjával, ismerjük a Liebig-féle minimumevet, megalkottunk különböző fogalmakat, sőt, a hatályos rendeleteket is betartjuk.
Az 1800-as években a szervestrágyázás volt az egyetlen mód, a műtrágya, az ásványi trágya fogalma teljes mértékben ismeretlen volt. A rendszeres trágyakezelés és istállótrágyázás csak a 19. század második felében jelent meg országunkban. Rohamos elterjedésének köszönhetően, az 1900-as évekre a nagy- és középbirtokok jó része már megfelelő trágyateleppel bírt. A rendelkezésre álló istállótrágya mennyisége azonban sok esetben nem volt kielégítő, a kis méretű állatállomány miatt. Ebből az következett, hogy csak kifejezetten ritkán, akár 8-9 évente tudták csak szerves trágyával ellátni a földeket, holott ma már tudjuk, hogy 4 évenként érdemes.
Hazánkban a műtrágyagyártás kezdete az 1890-es évekre tehető, és ekkor még csak a szuperfoszfát használatát jelentette. Az 1. világháborút követően indult meg a szükséges iparágak (gyógyszeripar, műtrágyaipar) kiépülése. Még 1869-ben alakult meg az Első Magyar Vegyipari Rt., melybe később beleolvadt a korábbi, Magyar-svájci Szóda-és Vegyigyár is.
Érdekességként hozzátennénk, hogy ebben az évben az uralkodó elrendelte a Magyar Földtani Intézet megalapítását, amivel jelentősen fellendült az iparág. Feladataik a talaj-, ásvány- és kőzetvegyelemzés és az agrokémiai kutatások voltak.
1907-ben alapították meg a Hungária Vegyiművek Rt.-t, az első kifejezetten műtrágyagyártással foglalkozó vegyi üzemet.
A Nyugat-Európában felhasznált mennyiségtől elmaradtunk, de az 1900-as évek elején már rendszeresen használtunk műtrágyát.
Míg 1898-ban 4-5 kg trágya jutott egy hektárra, ez a szám az 1910-es évekre 21 kilógrammra nőtt. A világháború idején a műtrágya felhasználása természetesen jelentősen visszaesett, de a ’20-as években újra növekedésnek indult. Később már meg is haladta a háború előtti mennyiséget.
A gazdasági válság okozta az újabb gyengülést, szinte a századforduló körüli értékre csökkent vissza a használat.
A két világháború közötti időszakban nagy többségében foszforműtrágyát használtak.
1932-ben alakult meg az első nitrogénműtrágya-gyár. Előtte csak gázgyári melléktermékként állítottak elő nitrogénműtrágyát.
Trágyázás manapság
A tudásunk bővülésének és a technológia fejlődésének köszönhetően, ma már gondos, tudatos tervezéssel állhatunk neki a feladatnak. A rendeleteket és előírásokat betartva is hatékony eredményeket érhetünk el. Elsődleges szemponttá vált a környezetvédelem, ami jelentős változásokat hozott.
A precíziós mezőgazdasági technológiák megjelenésével a gazdálkodók úgy is képesek eredményesen művelni a földet, hogy közben gondot fordítanak a környezetre és a természetre is. A mai technológiák segítségével a gazdálkodó képes meghatározni a kívánt növény tápanyagigényét és a trágya tápanyagtartalmát is a talajból vett minták segítségével. Az eredmények alapján lehetővé válik a termőhely-specifikus trágyakijuttatás. Segít megelőzni a túl- és alultrágyázást, ezáltal a levegő és a víz szennyezését, továbbá jelentősen csökkentheti az ásványi műtrágyák felhasználását. Ez a környezetnek is használ, hiszen a műtrágya-előállítás nagyon energiaigényes, és komoly mennyiségű szén-dioxidot termel.
Ha azt szeretnénk, hogy a talajunk jó adottságú, termesztett növényünk egészséges és nagy terméshozamú legyen, ne bagatellizáljuk el a trágyázás fontosságát!
Webshopunk készséggel áll a rendelkezésedre, ha alkatrészekre van szükséged a trágyaszóráshoz!
