Köztudott, hogy egészen a XIX. századik sarlóval végezték az aratást. Mind férfiak, nők, s gyerekek dolgoztak, mivel ez a módja az aratásnak kifejezetten lassú volt. Ezután tértek át a kaszás aratásra.
A férfiak lekaszálták a búzát, majd a következett a kötélterítő és a marokszedő feladata, akik összeszedték majd össze is kötötték a búzát. Miután összeszedték az összeset, kévét raktak belőle. Ezeket próbálták úgy rakni, hogy ha esne az eső, ne ázzanak meg. A learatott gabona 2 hétig állt a földön, majd ezután kezdődött csak meg a hordás. Akkoriban még lovaskocsival szállították a szűrbe, melyet egészen magasan pakoltak meg gabonával. Természetesen az aratás után elmaradhatatlan volt akkor is az ínycsiklandó ebéd, amit az asszonyok főztek a munkásoknak, akik a barátok, rokonok, családtagok vagy egészen nagy föld esetén napszámosok voltak.
Mindezek után következett a cséplés. Ezt géppel végezték, melyet gőzmotor hajtott. Külön nyíláson folyt ki a búza és a pelyva. Utóbbit az állatok etetésére, valamint az épülete falának simítására használták. Ezután következett az elmaradhatatlan aratóbál, amit általában a falu nagykocsmájában rendeztek meg.
Ma már szerencsére sokkal gyorsabban elvégezhető az aratás, hiszen teljesen gépesítve van ez a folyamat.
Ennek köszönhetően sokkal gyorsabban és hatékonyabban tudjuk elvégezni az aratást, valamint az is fontos, hogy sokkal kevesebb embert igényel. Az aratógép körülbelül 5-6 ember munkáját képes elvégezni sokkalta rövidebb idő alatt. Ma már amiatt sem kell aggódnunk, hogy rosszul leszünk a melegben, hiszen a modern gépek fülkéje többnyire légkondicionált, valamint vannak már olyan gépek is, amik szinte maguktól végzik a munkát, így mi nyugodtan pihenhetünk is akár. A szalmát általában apróra zúzzák és úgy juttatják vissza a talajba szántáskor tápanyagként. A kombájn néhány forduló után üríti ki a tartályát, amiben a magok vannak.
