Ha 50 évre visszamenőleg böngésszük a KSH statisztikákat, szembetűnik, hogy egyáltalán nem nőtt az aszályos félévek gyakorisága. De akkor mégis mi okozta ezt a szélsőséges kilengést? A válasz egyszerű, mégis elkeserítő: az övezetünknek van egy sajátos változékonysága, ami periodikusan váltakozik. Azonban, látszik, hogy egyre súlyosabbak ezek a „szokásos” aszályok, illetve ezen kilengések gyakorisága 1990 óta folyamatosan nő.
Mit nevezünk aszálynak?
Aszályról akkor beszélhetünk, amikor kevés a talaj víztartalma. Két ok idézheti elő:
- ha kevés csapadék hullik,
- illetve, ha a magas hőmérséklet következtében nagy a párolgás.
Ebben az évben viszont nem csak a hulló csapadék mennyisége volt alacsony, a kánikula miatt a párolgás is nagyobb volt. Ezek együttesen óriási károkat okoztak a mezőgazdászoknak és a gazdaságnak is egyaránt.
A klímaváltozás negatív hatásai és Európa helyzete
A klímaváltozás vonatkozásában az aszály tipikus jelenségnek számít, több hatás együttese váltja ki.
Sokan úgy gondolják, hogy a klímaváltozás azonos mértékű, folyamatos melegedést jelent, azonban ez nem így működik. A változást súlyos kilengések követik, a szélsőséges események nem csak súlyosabbá, de gyakoribbá is válnak. Az is előfordulhat, hogy nem egy bizonyos esemény ölt extrém méreteket, hanem több ilyen együttes előfordulása okozza a katasztrófákat.
Kontinensünkön jellemző lesz a kevés csapadék a hőhullámokkal vegyítve, ami kifejezetten fenyegető hatás mind a mezőgazdaság, mind a gazdaság és így az emberek szintjén is.
Régiónkban nőtt a csapadékösszeg a tavaszi és nyári időszakban, viszont a száraz napok száma is hasonló tendenciát mutat. Az aszály kialakulásához az is elég, ha néha túl sokat, néha viszont nagyon keveset esik az eső.
Mit hozhat a jövő?
A jövő sajnos nem kecsegtethet minket semmi pozitívval… Az előrejelzések alapján, nagy valószínűséggel fel kell készülnünk a csapadék éven belüli eloszlásának változásával: télen több és intenzívebb csapadék valószínű, míg a nyárra csak a szélsőséges, esetleg csapadékmentes időjárás lesz a jellemző. A száraz periódusok hosszabbak és gyakoribbak lesznek, majd ezt követően fog több csapadék egyszerre hullani.
Ezek a változások az idő múlásával egyre látványosabb hatást fognak elérni. Képesek lesznek megváltoztatni a régiók kinézetét is. Ha a jelenlegi károsanyag-kibocsátást vesszük alapul, századunk végére eltűnhetnek a bükkösök és tölgyesek, így az országunk jelentős része sztyeppévé válik.
A változásoknak nem csak a külsőre vonatkozó hatásai vannak:
Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) egyik legfrissebb tudósítása alapján, egy pesszimista éghajlati forgatókönyv megvalósulásakor a művelhető területek egyharmada alkalmatlanná válhat a termelésre.
Mindebből az következik, hogy a négy legfontosabb gabonanövény (rizs, búza, kukorica, szója) globális hozama akár 30 százalékkal is csökkenhet az évszázad végére.
Mi várhat a magyar gazdákra?
Magyarországra (Spanyolország mellett) talán még ennél is rosszabb jövő várhat: a kukoricatermés csökkenése elérheti a 60-80 százalékos visszaesést is. Ennek két nyomós oka van:
- az egyre melegedő és száraz viszonyok nem kedveznek a gabonanövényeknek,
- a magyar mezőgazdaság alkalmazkodása nem túl előrehaladott.
Hasonló, bár kisebb visszaesés várható a búza hozamában is, ott 20-21 százalékra jósolják a mértékét.
Az egyetlen megoldás, ha elkezdünk idomulni a kialakult helyzethez és alkalmazzuk a kor és a technológia adta eszközöket.
