Évezredek teltek el azóta, hogy őseink a vadbúzát, kölest és egyéb növényeket tudatosan elvetették és betakarították. A földműveléshez használt eszközök és maguk a kalászosok is átalakultak, de az aratás kiemelt szerepe mit sem változott a történelmünkben.
A kalászos termények betakarítása
Amikor még nem volt kaszaujj és recés penge
Szeretjük azt gondolni, hogy amint elődeink felfedezték a kalászos termények elhullott magvakból újraéledő termést, azonnal előrelátóan vetettek és arattak. Valójában a növénytermesztés kialakulása egy hosszú folyamat volt. Az első időszakban csak az azonnal begyűjthető termés számított és nem volt előrelátó gazdálkodás.
Hogyan kezdődött?
A vadbúza szerencsés adottságai közé tartozott, hogy érett kalászai önmaguktól felnyíltak és magjai a talajra szóródhattak. Így a növény gyakorlatilag gondoskodott önmaga reprodukálásáról. Őseinknek azonban ez a természetes folyamat kétségtelen hátrányt jelentett, hiszen az elhullott magvak csökkentették a begyűjthető termés mennyiségét. Értelemszerűen jobban kedvelték azokat a növényeket, amelyekről több magot takaríthattak be. És ez az apró eltérés vezetett a ma ismert kultúrnövény kialakulásához.
Búza, ahogy ma ismerjük
A természetes mutáció és genetikai hiányosságok következtében egyes növények nem voltak képesek kalászaikat elszórni. A betakarítást végző emberek tehát több magot szereztek ezekből a fajtákból. Az évszázadok során tehát egyre több magot nyertek a szaporodni nem képes búzából, amely így lassan kiszorította az ősi vadbúzát.
A lassú domesztikáció
Most biztosan felmerül a kérdés: hogyan terjedhetett el a szaporodni nem képes növény a termékenyebb vadbúzához képest? A válasz egyszerű: akkoriban még nem voltak előre tervezett búzaföldek. Őseink ott arattak, ahol éppen a növény termett, majd innen vitték a magokat élőhelyükre. A szállítás során valószínűleg sok mag elszóródott a kialakuló falvak, élőközösségek környékén. Ezek a települések általában folyók, tavak vagy más vízlelőhelyek mellett feküdtek, így minden adott volt a gazdag táptalajhoz és a növények kifejlődéséhez.
Így születnek a kultúrnövények
Az önmaguktól szóródni nem képes búzafajták egyre nagyobb területet hódítottak meg az emberek lakóhelyei környékén. Végül őseink felfedezték, hogy a magvak egy részét érdemes megőrizni a feldolgozásuk és elfogyasztásuk helyett. Kialakult a tudatos növénytermesztés és vele együtt megszülettek a kultúrnövények.
A kalászos növények szerepe
Van, ami nem változott az évezredek során. A búza, árpa, rozs és más hasonló kalászos termények fontos szerepet töltenek be táplálkozásunkban. Épp ezért a betakarításuk az egyik legfőbb mezőgazdasági tevékenység, és egyben civilizációnk egyik legősibb művelete.
A betakarítás kezdete
A kalászos termények betakarítása, hazánkban a nyári hónapokban történik. Általánosságban elmondható, hogy a búza aratása júniusban kezdődik, az árpa betakarítása pedig júliusban. Az aratás pontos kezdetét természetesen meghatározzák az időjárási körülmények is.
Fontos az időzítés
Betakarítás során a kalászos növények szárait a talajtól kb. 10-15 cm magasságban elvágják, majd a növényeket összegyűjtik. A munka során rendkívül fontos az időzítés: a betakarítást akkor kell elvégezni, amikor a szemek már kellően érettek, de még nem esnek ki a kalászból.
Sarló, kasza, kézi erő
A betakarítás hosszú évszázadokig kemény fizikai munka volt, amit elsősorban kaszával és sarlóval végeztek az emberek. Ma már természetesnek vesszük a kombájnokat és a rájuk szerelt korszerű vágóeszközöket. Ám a gépi betakarítás csupán az elmúlt 100 évre jellemző, ami egy röpke időszak a hagyományos aratás évezredes múltjához képest.
Eljött a gépek ideje
A modern mezőgazdaságban a betakarítás szinte teljesen gépesített. Kombájnok, teherautók és traktorok mozognak összehangoltan a termőföldeken. A modern gépek képesek egyszerre levágni a növényt, kiválasztani a szemeket, valamint összegyűjteni és elszállítani őket. Ezzel jelentősen csökkentik a munkaerő szükségletet és növelik a hatékonyságot.
Haladni a korral
A modern gazdaságoknak ugyanakkor fontos lépést tartani a korral, ha piacképesek akarnak maradni. Manapság a korszerű betakarítás a legmagasabb színvonalú technológiai megoldásokat igényli, így a gazdálkodóknak folyamatosan figyelemmel kell kísérniük a technológiai fejlődést és a piaci trendeket.
Kaszaujj és recés penge
Ahogy mondani szokás, a lényeg a részletekben rejlik. Épp ezért fontos, hogy a kalászos gabonák betakarításához használt vágóasztalok a kombájnok megbízható alkatrészei legyenek. Milyen egységei vannak a vágóasztalnak?
1. A szántóföldi vágóasztal általában egy burkolt vázkeretből áll
2. Ehhez kapcsolódik a termények levágására kialakított kaszaszerkezet
3. Fontos elem a levágott gabona szállítására szolgáló felhordó és csiga
4. A vázkeret kereszttartójához rögzítik az úgynevezett kaszagerendelyt
5. Ez ad helyet a kaszaujjaknak és pengéknek.
Megbízható alkatrészek
Bonyolult, ám rendkívül hasznos szerkezet, amelyen minden alkatrésznek tökéletesen kell működnie. A Ferwant kínálatában minden olyan mezőgazdasági munkagép alkatrész és kiegészítő megtalálható, ami hatékonyabbá teszi a szántóföldi munkát.
