A szalmaféléket leginkább almozásra, istállótrágya készítésére használjuk. Alomként a legkiválóbb választás az őszi árpa szalmája, viszont ez sertések számára egyáltalán nem megfelelő. A szalmafélék takarmányként felhasználása változó értékű, ipari felhasználás esetén ipari cellulóz előállításával a papírgyártásban használják. Van, hogy a betakarítás után hátrahagyott szalmát gabonakombájn által szecskázzák, majd a talajba dolgozzák, ez ugyanis javítja a talajszerkezetet, talajba dolgozása már-már egyenértékű egy kisadagú istállótrágya hatásával, ez pedig jelentős mennyiségű tápanyagot juttat vissza a talajba.
A szalmafélék betakarításánál nagyon fontos, hogy mihamarabb megkezdjük azt, hiszen ez nemcsak a minőség megőrzését eredményezi, de annak következtében, hogy a tábla hamar felszabadul, lehetőség nyílik az időben történő tarlóhántásra is.
A szalmagyűjtést régebben kombájnra szerelt szalmagyűjtő kocsikkal oldották meg, a gyűjtőkocsiban összegyűlt szalmát pedig a táblák szélén kazalozták. Ez viszont nehézkes volt, sok kézi munkaerőt igényelt.
Napjainkban már az általános, világszerte elterjedt bálázási technológiáját alkalmazzuk, a kis- és nagybála gyűjtést. A nagybálák a bálázógéptől függően lehetnek hengeresek, vagy szögletesek. A bálázást általában 10-15%-os nedvesség tartalmú termékeknél indítják el, ebben a nedvességtartományban ugyanis nem áll fenn az áru bemelegedésének vagy berothadásának veszélye.
A munkaszervezéshez mindenképp fontos tudnunk, hogy az adott területen milyen szalmahozammal kalkuláljunk. Ez általában megegyezik a területről betakarított szemtermés mennyiségével, de persze ez nem pontos kalkuláció, fajtól, fajtától vagy akár évjárattól függően is eltérhet.
Ha még keresed a szalma betakarításhoz, a bálázáshoz, vagy a bálák lefedéséhez szükséges eszközöket, akkor remek helyen jársz, Bálázással kapcsolatos termékeinket itt találod.
